

„Úton a kutyámmal” videó sorozatunk negyedik részét Török Sándorné Katalinnal készítettük, aki gyengénlátóként vállalta, hogy segíti Iris nevű kutyánkat, amikor az világra hozza kölykeit, és azután is gondozza őket. Ám ezúttal nem az 10 M betűs kölyökről beszélt, hanem saját vakvezető kutyájáról, Morrisról. Morris mindig megérzi, ha gazdája rosszul érzi magát, így volt ez akkor

A nevem Müzli. Most rajtam a sor, hogy bemutatkozzak. Szerintem érdemes tudni rólam, hogy az egész csapatban én vagyok a legnyugisabb. Azért ez nem semmi egy 10 fős alomban, igaz?! Azt mondják rólam, hogy egy gyönyörű sárga kislány vagyok. Én ezt el is hiszem, mert eddig még nem csalódtam azokban, akik most körülvesznek. Katalin nagyon

Ma Mítosz mutatkozik be nektek, ő egy nagyon szép sárga labrador fiúcska. A kölykök gondozója, Katalin szerint annak ellenére, hogy fiú, ő a leghisztisebb. Persze ez nem befolyásolja cukiságát. Katalin azt meséli, hogy egyszer jól meg is ijesztette őt Mítosz, mert három napig sokat sírdogált. Katalin már aludni sem tudott, úgy aggódott a kicsiért, lelkes

Ma Mokka, a gyönyörű fekete kislány mutatkozik be nektek, aki teljesen úgy néz ki, mint Iris, az anyakutya. A kölykök gondozója, Katalin és férje szerint is teljes a hasonlóság, Iris és az anyakutya valóban nagyon hasonlítanak. „Még a fülüknél is egyforma a szőrük” – mondja alapítványunk kiképzője, Királyné Barkóczi Emese. Testvéreihez hasonlóan Mokka is nagyon

Négy testvérem után ma én szeretnék bemutatkozni nektek. Mivel az M betűs alomban sokan vagyunk sárgák, és csak három fekete van, így én is a többséghez tartozom. Egy gyönyörű sárga fiúcska vagyok. Elmondanám magamról így elöljáróban, hogy én vagyok az egyik legjátékosabb kissrác az alomban. Gondozóm, Katalin szerint érdekesség, hogy sokszor akkor alszok (ami egyébként

Nagyszerűen éreztük magunkat a 13. kerületi Számítástechnikai Általános Iskolában, a Gyöngyösi sétányon. 70 csillogó szemű 1., 2. és 5. osztályos gyereknek mondtuk el, miben és hogyan segíthet egy látó ember, ha találkozik egy látássérült emberrel az utcán, és milyen fontos szabályokat kell betartania, amikor dolgozó vakvezető kutyával kerül testközelbe. A gyerekeknek nagy újdonság volt, hogy

Nagyszabású programot tartottunk Százhalombattán, az Arany János Általános Iskolában. Nem véletlenül, hiszen itt tanult Dóri, Fidzsi gazdája. Így hát eljöttek velünk ők is, és még sokan mások. A vakvezető tanulók, mint az orgonasíp sorakoztak, a legkisebbtől indítva a sort, velünk tartott az ében fekete Artúr, Kappa, Ion, a sárga színű Ikon és a már komoly

Majzik Zsolt 14 évesen vesztette el a látását, most a húszas éveinek második felében jár. Kezdetben fehér bottal közlekedett, majd úgy döntött, felveszi a kapcsolatot a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolával. „Úton a kutyámmal” videó sorozatunk második részében Zsolt arról beszél, milyen az élet Andyvel, a vakvezető kutyával. Amióta Zsolt vakvezető kutyával közlekedik, pozitív és negatív

Iram habzsolja az életet, semmiből sem akar kimaradni. Kiképzője a sárga labrador tettrekészségét próbálja beleoltani a vakvezető munkába, hogy a segítségnyújtásra használja fel. Iramnak az első kölyöknevelője elhunyt, ami nagy fájdalom az alapítvány számára is, mert ennyire tragikus eset még nem történt sosem, de összetartó önkéntes kölyöknevelőinknek hála, azonnal jelentkezett egy tapasztalt nevelőnk Iram felnevelésére.

Óriási sikere volt a vakvezető kutyáknak a FEHOVA kiállításon, amelynek elmaradhatatlan résztvevője a Baráthegyi csapata. Alig pakoltuk ki a felszerelést, már sorakozott is a kíváncsi tömeg, hogy vajon mi készül itt. Persze nem kellett sokat biztatni őket, amikor elmondtuk, azért vagyunk itt, hogy a látogatók megtapasztalhassák, hogyan vezet egy ilyen kutya, mit tesz, amikor az
