

Lakatos Norbert, a Vaklufis különleges kalandja a végéhez ért. Ma este 10-kor érkezik haza az Amerikai Egyesült Államokból, ahol hazánkat képviselte a világ legnagyobb lufihajtogató versenyén. “Százszázalékosan felkészültem, mégis úgy éreztem magam, mint egy falusi sportember, aki hirtelen az olimpián találja magát 52 ország profija között. A World Ballon Convention után még többet akarok tanulni, kisebb,

Mária ás Pax a Múzeumkertben talált magának egy fura kalandot. Sportszakemberekhez, illetve sportszakkutyához méltón dinamikusan robogtak be a kapun, és végtelenül meglepődtek, amikor eléjük toppant a semmiből a biztonsági őr. Folytatjuk az “Úton a kutyámmal” sorozatunkat. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Intézetébe jártunk, sportjogásznak tanultunk Paxszal, amikor fenekestől felforgattuk egyetlen pillanat alatt a

Szamos élete teljesen megváltozott, miután a kis családi kutya hozzánk került és elkezdtük képezni. Ez neki tök buli, mert nagyon szeret új dolgokat megtanulni, és a tehetsége is megvan hozzá. Szamos vagyok, de különben az eredeti nevem Marcipán volt, amíg egy családnál éltem egy kertes házban. Aztán a sors úgy hozta, hogy bekerültem a Baráthegyi Vakvezető kutya

Kölykeink, mintha egy vakvezető kutyáknak kitalált színi tanoda diákjai lennének, szituációs gyakorlatok során vették végig, hogy milyen, amikor egymással találkoznak, elmennek egymás mellett, kerülgetik egymást. Ezt mind tudnia kell egy profi vakvezető kutyának, sőt, sokkal többet. Azután felmentünk velük egy olyan hídra, aminek rácsokból állnak a lépcsőfokai, így majdnem teljesen átlátszó, olyan fura érzés, mintha

Varga Nóra Úton a kutyámmal sorozatunkban arról ír, hogy milyen szívmelengető történetekre emlékszik vissza szívesen, amelyeket vakvezető kutyájával, Danival élt át. Tegnap, ahogy adtam fel Danira a kiscipőket mozgólépcsőzés előtt, odajött egy fiatal nő hozzánk. Naponta jó néhány emberrel beszélgetek 2 mondat – 5 perc erejéig, így kb. esélytelen, hogy bárkire is emlékezzek, mikor odajön

Ma járt nálunk az állatorvos, a hat kicsi labrador megkapta élete első oltását és egyéni azonosítóját, vagyis chipjét. Emese ölbe fogta őket, így kapták meg a szurit és a rizsszem nagyságú chipet. Igazán büszkék vagyunk rájuk, mert nem nyafogtak, mindegyik nagyon jó fej volt, büszkén viselhetik a “Baráthegyi” nevet. Jersey kiskönyve Jordan kiskönyve _____________

Az elmúlt 5 hét alatt labrador kölykeink gyorsan fejlődtek. Vidáman játszanak egymással és anyjukkal. Egyszerre mutatjuk be mind a 6 kölyköt, az 5 fiút és 1 lányt, Justint, Joyce-t, Jordant, Jerseyt, Jeffreyt és Jethrót, leendő vakvezető kutyáinkat. Az első Justin, a szőre a legvilágosabb színű, a pofija gömbölyű, kicsit ráncos. Joyce született meg másodiknak, arról ismerhető

Pozsgay Dóri örül, hogy a vese transzplantációs műtét után anyukája jól van, akitől új esélyt kapott az élethez, és annak is, hogy vakvezető kutyája, Ében lelki világa sokkal jobb, amióta hazatért hozzá. Dóri szép lassan, fokozatosan igyekszik visszatérni azokhoz a napi dolgaimhoz, amiket a műtét előtt is csinált, köztük az önkéntes munkát, amivel Ében kiképzőjének,
