
Augusztus elején nem egy hagyományos kölyöktalálkozót tartottunk. Kölyöknevelőink találkozhattak azokkal a látássérült emberekkel, akik már vakvezető kutyával élik a napjaikat. A találkozót a Hajógyári-szigeten rendeztük meg. A hőség ellenére is sokan eljöttek, hogy egy kicsit beszélgethessünk. Remek hangulatban tettünk egy nagy kört. Vakvezető kutyáink és a tanulók is jól érezték magukat. Futkároztak, fogócskáztak, botokkal játszottak.
Végleg betelt a pohár Lengyel Zsófiánál. Egy biztonsági őr ordítva akarta kitessékelni egy áruházból vakvezető kutyájával együtt. – Korábban is értek már atrocitások amiatt, hogy alig látó vagyok, de ez nem feltétlenül tűnik fel első ránézésre. Mivel egyedül nehéz lenne közlekednem, Mokka munkakutyaként jön velem mindenhova. Hiába lenne kötelességük beengedni minket a boltokba, sajnos, múlt
Nagy öröm volt mindenki számára, hogy hosszú idő után végre újra együtt túrázhattunk. Néhány barátunkat megkérdeztük, hogy tetszett nekik a program. Utunk a a Csókás pihenőtől Andó-kútra tartott. A kiránduláson vakvezető kutyás barátaink és önkénteseink vettek részt. Az alábbi örömteli visszajelzéseket kaptuk: “Egészében véve jó kis nap volt, nagyon sokat nevettem.” – meséli Anikó. “Nekem