Így szeretett egymásba egy csinos lány és egy kedves fiú. Csak az a részletkérdés akadályozhatta volna meg őket ebben, hogy az egyikük nem lát. Valentin-napi beszélgetésünk Rékával és Krisztiánnal.

Hogyan ismerkedtetek meg?

A fiatalok Facebookon kezdtek el beszélgetni egymással öt évvel ezelőtt, Kindl Réka így emlékszik erre: „A Facebook oldalamat böngészve elsőre feltűnt, hogy nem ismerem ezt a fiút, ráírtam, és kiderült, hogy véletlenül keveredhetett az ismerőseim közé. Elkezdtünk beszélgetni, és azt vettük észtre, hogy már napokon át megy a chatelés.”

„Nagyon szimpatikus volt a fotók alapján a Réka. Az adatlapján lévő képekből kiderült számomra, hogy nem lát, és ez nem változtatott azon, hogy szeretném megismerni” – mondta Kindl Krisztián.

Sőt, olyannyira nem, hogy ő kezdeményezte, hogy találkozzanak.

„Elég bizalmatlan voltam, nem akartam személyesen beszélni vele, de aztán mégis megjött a bátorságom, hogy találkozzunk. Mind a ketten izgultunk” – emlékszik vissza Réka.

Krisztián mosolyogva folytatja: „Lejött a ház elé, jött elém, átölelt, és adtam neki egy puszit”.

A találkozás után elkezdődött a mélyebb ismerkedés, közelebbi kapcsolat épült, amiben Réka eleinte nem bízott annyira, mert sokat csalódtam korábban.

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiú, akihez lelkileg közel állok, meg ilyen helyes, majd szóba fog állni velem

– mondta.

Annyira megtetszett ez a lány, hogy nem érdekelt, hogy ő látássérült. Legtöbbször a belsőt nézem, nem a külsőt

– reagált Krisztán.

A legtermészetesebb, hogy a látássérülés behozott sok kérdést és némi elbizonytalanodást is. „Krisztián nagyon aggódott a kezdetekben, hogy speciális módon kell engem kezelni, de megbeszéltük, hogy egyenrangú felek leszünk ebben a kapcsolatban” – említette meg Réka, majd eszébe jutott egy fontos beszélgetés közöttük: „Most idézni szeretném Krisztiánt. Megkérdeztem tőle: „Biztos, hogy ilyen kuksi barátnő kell neked? Mert bárhova beülhetsz és bárkivel megismerkedhetsz”.

Erre Krisztián mosolygott és azt mondta: „Ez részletkérdés.”

Majd hozzáfűzte: „Ez így maradt azóta is.”

Mi változott meg bennetek?

Réka tömören így fogalmazott:

Krisztiánnak nagyon fontos szerepe van abban, hogy elfogadott, és ezután könnyebb lett elfogadnom saját magamat is.

Majd kifejtette: „Vele teljes mértékben megváltozott az életem, mert ő soha nem éreztette velem, nem kezelt picit sem másként, mint ahogy egy látó emberrel viselkedik. És nekem tényleg az kellett, hogy ne visszahúzzon, egy indurka-pindurkát se sajnáljon, törtetni előre a közös célokért, és elérni azokat bármi áron. Neki köszönhetem nagyobb részben ezt a drasztikusabb változást, ami bennem megtörtént.”

Krisztián életébe is hatalmas változást hozott a fiatal lány:

Amióta Rékát megismertem nyitottabb vagyok és határozottabb, neki köszönhetem, hogy agilisabb lettem. Amióta bejött az életembe, kevesebbet stresszelek, most már jobban elboldogulok az emberekkel a munkámban.

Igaz-e, hogy a látássérült lányok, fiúk közül nem kevesen vannak, akik látó párt szeretnének?

Réka így felelt: „Ez nem feltétlenül igaz, szerintem embere válogatja. Az ember maga a lényeg, nem az, hogy lát vagy nem.  Nekem a Krisztián a cinkosom, a szerelmem, a férjem, a barátom, a társam, nem pedig egy segédeszköz. Nem a szemem, a fehér botom, nem a vakvezető kutyám, nem a segítségem, hanem ő is egy érző ember, aki elé ugyanúgy odateszem az ebédet, vagy kimosom a koszos melós nadrágját, tehát nem arra hivatott, hogy nekem 0-24-ben segítsen, hanem egy ember, akit szeretek és viszont szeret. Azt hiszem, hogy ennek így kell lenni, és ez a normális. Persze megmutogatja egy üzletben, amit érdekel, aztán belekarolok és együtt suhanunk.”

Mik a közös célok?

Réka és Krisztián egy kedves kis lakásban él albérletben a hetedik kerületben, közel a Városligethez. Egy nagyobb lakást szeretnének, hogy jobban elférjenek. Néhány hónapja már hárman laknak itt Babérral, Réka vakvezető kutyájával, és szó volt a gyerekvállalásról is.

„Én azt hiszem, hogy Krisztiánnal és Babérral az oldalamon végre beteljesülhetett minden álmom, minden vágyam, amit szerettem volna, és együtt lépkedhetünk előre az élet macskaköves útjain. Remélem, hogy rengeteg pozitív élménnyel fogunk gazdagodni majd, és rengeteg boldog pillanat vár még ránk együtt” – fejezte ki közös vágyaikat Réka.

Ne várj májusig, hiszen már most rendelkezhetsz adód egy százalékáról a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolának.

Biztos lehetsz benne, hogy  jó helyre kerülnek az adó forintjaid, mert alapítványunk mindent a vakvezető kutyák képzésére fordít.

Köszönjük a látássérült gazdik nevében!

Már felajánlhatod a NAV online felületén az adód 1%-át a vakvezető kutyák képzésére, ha belépsz az ügyfélkapudon ide. Csak öt percedbe kerül, és támogatást küldesz egy hűséges vakvezető kutyának!

Még egy jó hír! Ha megadod a levelezési címedet, a köszönőlevélben elküldjük majd jövő évi vakvezető kutyás naptárunkat is.

 Adószámunk: 18449149-1-05

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolát!

Adó 1% tájékoztatónkat itt olvashatod el.